Sárkányszív

Charlie x olvasó

Mint egy rezervátumba zárt sárkány. Minden napon úgy érzem magam. Az életem minden egyes mozzanatát figyelik és irányítják. Egész eddigi életemben nem volt saját döntésem. A szüleim aranyvérű varázslók és nagyban osszák Voldemort véleményét. Bele akartak engem is neveli ebbe a szemléletbe. De én nem akartam. Elhitettem velük, hogy sikerült. 11 évig úgy éltem, mint akinek nincs saját élete, döntése, érzései. Mindez meg változott mikor megkaptam a levelet a Roxfortból. Örültem neki, mert végre nem leszek a szüleim szeme előtt. Az indulás napján a szemembe mondták, ha nem a Mardekárba kerülök, akkor soha többet nem menjek haza. Habár kecsegető volt akkor végre szabad lehetnék, de sajnos vagy nem rajtuk kívül nem volt senkim. Nem lett volna hová mennem szünetben és a nyáron. Miután ezekkel a kedves szavakkal útra bocsájtottak felszálltam a Roxfort Expresszre. Az egész vonat tele volt nagyon nem találtam egy kabint se ahová beülhettem volna. Végül csak sikerrel jártam és találtam egy hármas csapatot, akik normálisnak tűntek. Pont nekem való társaság. Én nem akartam az én rangom beleikkel egy légtérben lenni, így kötöttem ki itt.

- Sziasztok. Leülhetek ide, nem találtam már kabint ahová beülhetek. - kérdeztem a kabinban lévő 3 személytől.

- Persze csak nyugodtan foglalj helyet - mondta a fekete hajú szemüveges srác.

- Köszönöm. - biccentettem meg felé kicsit a fejemet.

- Ugyan. Én Harry vagyok Harry Potter. - mutatkozott be.

- Tényleg. Már hallottam rólad. Mikor kicsi voltam a nagynéném sokat mesélt a történetedről. Örülök, hogy megismerhetlek. - mondtam kis mosollyal az arcomon.

- Tudod ez egy kicsit még furcsa nekem, mert én egészen addig, míg meg nem kaptam a levelet, azt sem tudtam, hogy igazán kivagyok. És még most se nagyon tudom, hogy hová tegyek bizonyos dolgokat. Na de nem baj. Ő itt mellettem Ronald Weasley.

- Igen tudom a Weasleyket ismerem. - mondom, majd ránézek és Ő csak összehúzott szemekkel méreget.

- Szia, én pedig Hermione Granger vagyok. Nagyon örülök - mondta egy kedves mosollyal.

- Szintén.

- Minek köszönhetjük, hogy egy nagy befolyásos Denmor örökös lealacsonyodik hozzánk és ide ül?

- Mint mondtam már nem igazán találtam üres kabint vagy esetleg szabad helyett. De ha ennyire zavarok, akkor már megyek is.

- Ne, nem kell. Maradj csak. Ron ne csináld már mi a bajod vele?

- Az hogy ugyan olyan aranyvérű varázsló, mint Draco Malfoy. Ugyan olyan ő is, mint az összes. Főleg azért is, mert ő Malfoy unokatestvére.

- Kérlek, ne gyere ezzel. Igen aranyvérű vagyok, na és. Igen Draco a kunizom és mi van akkor. De ez még nem jelent semmit, nagyra értékelném, ha nem ítélkeznél a nevem alapján, mert én sem említem vagy említettem meg, hogy minek neveznek titeket. Mert nem is érdekel, utálom azt, aki vagyok - suttogom, úgy hogy biztos ne hallja senki más. - Lehet, azt hiszed, hogy az életem nagyon szuper és hogy olyan vagyok, mint Malfoy, de én soha nem akartam ezt. Nem én kértem ezt az életet ezt kaptam.

- Szép volt Ron. Meg bántól első körben egy lányt. - mondta neki Harry, aki nem örült annak, hogy a barátja egyből ilyen ítélkező pedig nem is ismerik még ezt a lányt és ő nem látja, azt hogy ugyan olyan lenne, mint Malfoy.

- Én... nem akartam. Sajnálom. - nézet bűnbánóan.

- Felejtsd el. Már megszoktam, hogy az emberek elítélnek, azért aki vagyok. Nem tehetek, ellene inkább lenyelem a sértéseket. Amúgy se tehetek az ellen, aki vagyok. Az életem tele gyűlölettel telik majd "na és persze gyötrelem és kínzással, de ezt nekik nem kell tudniuk" - gondoltam magamban az utolsó mondat végét.

Innentől az út, részemről csendesen telt és még csak meg se szólaltam, akkor, se ha kérdeztek, inkább ki felé néztem egész úton, az ablakon. Nem tudtam, hogy álljak ehhez az egészhez. Mindenki ferde szemmel néz rám, mindenki tudja, ki vagyok és kik a szüleim. Senki nem akar velem barátkozni, esetleg elátkozni ahhoz úgyis mindenki jól fog érteni, ha oda kerül a sor. Mikor megérkeztünk a Roxfortba és mindenki helyett foglalt a nagy terembe várva, hogy az a bizonyos Teszleg süveg hová fogja be sorolni. Hollóháti Hedvig egykori házába, Hugrabug Helga címere alatt végezheti el az iskolát vagy a rettegett sötétség urának házába kerül, akinek ott a helye oda is kerül, mint Mardekár Malazár utódja vagy esetleg a hős Griffednél Godrik házát szolgálja majd és meg menti a világot a pusztulástól. Mindenki türelmetlen volt én csak rettegtem egyrészt attól, ha nem a Mardekárba kerülök, akkor a szüleim ki dobnak és nem lesz hová mennem, másrészt attól, ha másik házba kerülök még nem fognak beszélni velem a nevem miatt. Ha pedig a Mardekárba kerülök se lesz más a helyzet, sőt még rosszabb lesz. Még inkább egyedül leszek, és senki nem akar majd velem kapcsolatba lépni. Az emberek szépen sorba mentek és foglaltak helyet a 3 lábú széken majd Minerva Meggalygony a fejükre helyezte a süveget.

- Ronald Weasley

- Hmm, még egy Weasley vagytok egy rakással, bár te gyávább, vagy mint a testvéreid a szíved tiszta. Griffendél

- Draco Malfoy

- Egy Malfoy ez nem is kérdés Mardekár - kiáltotta a süveget és Malfoy nagyon büszke volt magára hogy a sötét házba került.

- Hermione Granger.

- Hm, tiszta szív, bátor, barátság fontossága. Nem kérdés, hogy hova tegyelek. Griffendél.

- Harry Potter.

- Nagyon érdekes. - a süveg sokat fontolgatott, hogy mi legyen a sorsa végül a Griffendélhez osztatta be.

- T/N Denmor. - remegett a lábam, amíg mentem a székhez a szívem majd ki ugrott a helyéről.

- Oh, nagyon különös ez nem lesz könnyű döntés.

- Kérlek, bár nem szeretnék a Mardekárba kerülni, de kérlek, ossz be oda. Nekem nem lehet más opcióm. - kérleltem a süveget, aki meg is hallgatta a kérést.

- Biztos vagy benne? Én tudom, hogy a Griffendélnél lenne a legjobb neked.

- Lehet, de akkor vége az életemnek.

- Legyen, ahogy szeretnéd. - mondta mire én behunytam a szemem és vártam az ítéletet. - Mardekár. - remélem, örültök drága szüleim.

Miután a süveg mindenkit beosztott a megfelelő házba a prefektusok körbe vezettek minket és elvezettek mindenkit a meg felelő házaiknak részlegéhez. Mikor be értünk mindenki lepakolt és majd csak vacsorára kellet menni és holnap el kezdődik a tanításunk. A mi házunk a Griffenélel van együtt minden órán. Ami nagyon rossz lesz, hiszen el kell játszanom, hogy, utálom őket pedig ez nem igaz. A saját házamból se akar senki barátkozni velem. Aki meg ismer a nevem miatt nem fog a többiek meg, csak azért nem mert mardekáros vagyok. Na, pontosan ezért utálom az életemet. Nem tudom minek születtem annak, aki vagyok.

Az elkövetkező napokban mindenki kezdte bele szokni a tanulásba, az új dolgokba, amiket eddig nem ismertünk. Mivel a szüleimnek magas elvárásai vannak, ezért hibátlan tanulmányom van mindig, mindenből jeleskedem. A kedvenc tárgyaim a bájitaltan és a sötét varázslatok kivédése. Nem fogom részletezni az első két évet, mert unalmasan telt barátok nélkül. Na, jó nem teljesen, mert Harry és a barátai titokban néha-néha beszéltek velem. A bizalmasaim az egész iskolában két személyből állt. Akik mind a ketten felnőttek. Az egyik az igazgató a másik pedig a házvezető tanárunk. Igen Perselus Pitonról van szó. Azaz igazság, hogy van még valami, amit nem tudtok rólam. Ennek az oka, hogy két felnőtt ember lett a bizalmasom. Gondolom mind hallottatok Voldemortról, aki Harryt akarja megölni. Nos, igen, de ez nem csak ennyi szüksége van csatlósokra. A szüleim pedig pont ilyen hűséges talpnyalók. Így már akkor oda ígértek neki, mint hűséges embert, mikor még meg se születtem sőt, pedig én ezt nem akartam soha. Ebből kifolyólag, amint visszatért engem elvittek a gonosz teremtényhez aki, az akaratomon kívül a karomra tette a sötét jegyet. Már eltelt két év mióta a Roxfort tanulója vagyok. Azon a nyáron történt minden soha nem fogom elfelejteni. Én ekkor tudtam, meg hogy szeretett professzorom is halálfaló. Piton professzor volt, aki mindig meghallgatott engem, ha valami gond volt a lelki világommal. De ez, amit most meg tudtam, felbolygatott. Nem tudtam, hogy mit is kellene kezdenem ezzel. Ő egy halálfaló, ahogyan most már én is. Mivel ma este már vissza kell mennem a suliba így ő vitt magával. Nem akartam, féltem, hogy mi lesz. Mikor hoppanált a kijelölt helyre, azt hittem, hogy semmit se fog mondani e helyett csak annyit tett, hogy a kezembe nyomott valamit és mondta hogy majd a szobámban nézzem meg azt csak bólintani tudtam, mert egy hang nem jött ki a torkomon.

Mikor be értem a szobámba, mert ugye a drága szüleim lekötötték, hogy én senkivel nem lehetek egy adott szobában, egyből elővettem a kis cetlit, amit elkezdtem olvasni.

,,Miss. Denmor kérem, hogy pontban, vacsoraidő előtt 1 órával jelentkezzen Dumbledore irodájában. Mindenképpen tisztáznunk kell a történteket és erről kérem, szigorúan hallgasson mindenki előtt...

PP

Ezt az egészet nem tudtam hová tenni, de nem nagyon volt választásom. Ezért pontban vacsora előtt egy órával az igazgató irodája előtt vagyok. Az ajtó előtt várakoztam miközben jelszón gondolkodtam, hogy vajon az igazgató milyen nevetséges jelszót talált ki idén egyszer csak az ajtó feltárult. Az irodában ott volt az igazgató és Piton professzor. Nem tudtam mi folyik itt.

- Denmor kisasszony. Piton professzor mindenről beszámolt, ami a nap folyamán történt. - hallottam meg az igazgató hangját mivel egészen eddig fejemet a padlónak szegezem, de persze erre én is felkapom a fejem. Őszintén mindenre számítottam, csak erre nem. Ha Piton halálfaló, akkor miért beszél erről, az igazgatónak. Azzal magának is csak bajt hozza. - Gondolom, most nagyon meg lepődött Denmor kisasszony. Mindent el fogunk magyarázni önnek, de előtte lenne egy kérdésem.

- Igen? - néztem rá kérdőn.

- Miss. Denmor mondja, mennyire vallja maga a szülei hitvallását?

- Már, mint azt hogy vakon követik Voldemort minden parancsát?

- Igen pontosan erre gondolok.

- Én egyáltalán nem vagyok ennek a híve. Mindig is utáltam a tényt, hogy eljön ez a nap. Én csak egy nyugodt és békés életet akartam. De persze mint minden mást ezt se kaphatom meg az életemben, főleg ha van, aki irányítsa.

- Értem - nézet rám félhold alakú szemüvege mögül. - Akkor egyáltalán nem szándékozol követni az elveit?

- Egyáltalán nem. De félek, hogy a szüleim ezt már nem jó szemmel fogják nézni, hogy ha, kiderül még egy kicsit is, de ellen vagyok annak, hogy mit akarnak rám kényszeríteni. Így is utálnak, azért mert én nem úgy gondolkodom, mint ahogyan ők.

- Jól van. Meg mutatnád, kérlek a karodat.

- I.. Igen uram. - mondtam majd felemeltem a karomat és felhúztam rajta a talárt, így láthatóvá vált az átkozott sötét jegy, amire rohadtul nem birok ránézni, szívem szerint tőből levágtam volna a karomat.

- Nincs semmi baj Miss. Denmor erről, amit itt beszélünk senki nem fog tudomást szerezni. Perselus kérlek, mond el a kisasszonynak a jelenlegi helyzeted.

- Nos, Miss. Denmor a jelen állás szerint én halálfaló vagyok, és elméletileg a sötét nagyúrnak kémkedek Potterről, de ez mind csak színjáték és én valójában Albus kémje vagyok. Meg próbálok mindig mindent úgy intézni, hogy valahogy Harrynek sikerüljön meg szöknie.

- Én azt hittem, hogy nem kedveli Harryt uram. De most még tegezte is és ezt nem szokta meg tenni. Nem szokta a diákjait tegezni esetleg Dracot, de ő a keresztfia.

- Így van, de ez téves Harry és én egyáltalán nem utáljuk egymást ez is egy színjáték. Nekünk kapcsolatunk van, amit persze az igazgató is tud. De erről soha nem beszélhet senkinek. Minden áron meg fogom védeni Harryt.

- Ez mind szép és jó, de velem mi lesz? Én félek uram.

- Elhiszem. El kell téged távolítani a nagyúr és a szüleid köréből. Kell lennie valaminek, amivel a szüleid nem, tudnának meg békélni és sajnálom, hogy ezt mondom, de kitagadnának. A nagyúrtól pedig úgy tudnánk távol tartani, ha a Mardekár házból át raknánk egy másik házba ahol nem ér el téged, mert ha itt maradsz, magával ragad a többi itt lévő híve.

- Ezt még is, hogy szeretné kivitelezni professzor? Van, valami terve vagy csak úgy vaktában dobálódzik a szavakkal? - kérdeztem egyre idegesebben.

- Nyugodjon meg Denmor kisasszony. Nem jöttem volna ide, ha nem lennének terveim. - mondta nyugodtan, ami iszonyat módón bosszantott.

- Bocsánat professzor. Akkor hallgatom, mondja, el mit kell tennem?

- Igazgató arra gondoltam, hogy Miss. Denmort át kell rakni a Griffendélbe biztos nagyon jó lenne neki ott, a mentalitása is tökéletesen illik ahhoz a házhoz. Ami pedig a szüleit illeti, már ezen is kiakadnának, de tenni kellene valami olyat, amivel teljesen ki tudná borítani a szüleit. Van esetleg, olyan, ami nem tetszene a szüleinek?

- Hát, ami azt illeti, van egy valami, ami miatt, tudom, hogy tutira ki borulnának.

- Igen mi lenne az Miss. Denmor?

- Ha valaki olyannal lépnék romantikus kapcsolatba, aki nem felel meg az ők elvárásainak. Mint egy véráruló.

- Esetleg egy Weasley.

- Így van.

- Ronnal akarsz össze jönni?

- Fúj, dehogyis. Én nem kedvelem őt, vagyis jó fej meg minden, de nem úgy hogy akár egy színjátékot le tudjak vele folytatni ilyen téren, meg ő oda meg vissza vannak egymásért a Granger lánnyal csak mindketten gyávák elmondani egymásnak. - mondom ezt, mint kész tényt.

- Akkor az ikrek egyike? - teszi fel a kérdést Perselus én meg nézek, rá egy ilyen nem gondolod komolyan fejjel, mire kérdőn felhúzza a szemöldökét.

- Ugyan azt sose hinnék el a szüleim. Kell lenni valaki másnak.

- Nekem volna egy ötletem a napokban fog megérkezni Charlie Weasley, aki a sárkányokról szóló oktatásokért lesz felelős. Ő, talán alkalmas lesz a feladatra.

- Talán, de ezt még is, hogy fogjuk kivitelezni. Nem kellene beszélni vele erről az egészről? Hihetőnek kell lennie. És az úgy lenne a legegyszerűbb, ha ő is tudja, mi miért történik. - fejtem ki a gondolataimat.

- Igaz, ide is hívom . - ment a kandalóhoz és azon keresztül át szólt Charlie Weasleynek hogy azonnal meg kell beszélniük néhány dolgot, és hogy jöjjön át. Pár pillanattal később már itt is volt.

- Itt is vagyok Albus. Miről lenne szó?

- Egy nagyon fontos dologban kellene a közreműködésed és jelen állás szerint másra nem nagyon tudunk számítani.

- Igen, figyelek. Bármiben segítek, ha tudok.

- Rendben köszönöm, először is a kellemetlenségek elkerülése végett szeretném bemutatni T/N Denmort a Denmor család egyetlen gyermekét.

- Nagyon örülök, hogy találkozunk, hallottam, már rólad Harryéktől. Kíváncsi voltam, hogy milyen is vagy valóban. Az elmondásuk alapján nagyon rendes lány vagy.

- Részemről az öröm. Én is hallottam már rólad. Ha egyszer végé lenne, ennek az egésznek szeretnék majd sárkányokkal foglalkozni.

- Nem is gondoltam volna. Na de gondolom, nem ezért vagyok itt. Mit kellene tennem?

- Miss Denmor a mai nap folyamán akarata ellenére, a szülei befolyása végén meg kapta a sötét jegyet. Persze ezt az ő akaratán kívül. Mivel mi nem akarjuk, hogy Miss. Denmor akit nem nevezünk, nevén szolgálja, azt sem akarjuk, hogy a közelébe kerüljön, mindent el kell követnünk, hogy ne kelljen megint oda kerülnie. Ami a szülei és az esetleges felsőbb éves diákok által lehetséges. Arra hogy a társai nem tudják el vinni magukkal egy-egy gyűlésre, arra az a megoldás, hogy egy másik házba helyezzük, méghozzá a Griffendélbe ahová a süveg eredetileg szánta.

- Ez mind szép és jó, de a családja ki veheti az iskolából és akkor már nem tudunk tenni semmit.

- Itt jön a képbe az ön hathatós segítsége Mr. Weasley. A Denmor családnak mindig is a tiszta vérűség számított, és ez így van a mai napig is, ezért nem bírják azt, ha olyan bonyolódnak romantikus kapcsolatba, aki nem felel meg a társadalmi elvárasaiknak vagy valamilyen módon folt eset a becsületükön. Mindannyian tudjuk, hogy az aranyvérű családok miként tekintetek rátok. És mind tudjuk, hogy ez nem helyén való veled és a családoddal szemben, de másképpen nem tudjuk őt kihozni. Ha a szülei fülébe jut az, hogy romantikus kapcsoltatott folytat egy véráruló gyermekével. Ezzel a problémával el tudjuk érni, hogy (habár ez nem hangzik jól hangosan kimondva, de ezzel menthetünk ki téged onnan) a szülei kitagadják a családból és elzavarják otthonról

- Így tényleg szörnyen hangzik, de nem engedhetem, hogy tönkre tegyék az életemet. És nem akarok olyannak ártani, akik nem tettek semmi rosszat.

- Akkor azt kérik tőlem, hogy játsszam el, hogy együtt vagyunk azért, hogy a szülei kitagadják, és ki szedjük öt Voldemort kezei közül.

- Nos, igen ez lenne a lényeg. Persze ha belemész, de ha nem ki találunk valamit.

- Engem az érdekelne, hogy ez téged egyáltalán nem zavarna, ha a szüleid kitagadnának?

- Azaz igazság, hogy sose tekintettek a gyereküknek, inkább voltam valamilyen báb. Amit kényük-kedvük szerint tudtak irányítani.

- Értem és te elfogadnád ezt, amit tenned kell annak érdekében, hogy ne kelljen többet eltűrnöd a szüleid hatalom vágyát?

- Én.. bármit meg tennék annak érdekében, hogy végre szabad legyek. Nem akarok őrékké úgy élni, mint egy rezervátumba zárt sárkány bár még az is lehet, hogy nekik egy kicsit jobb a sorsuk van, mint nekem, pláne ha egy ilyen kedves srác foglalkozik velük, mint amilyen te is vagy. Akkor mit mondasz? Segíts nekem?

- Igen segítek.

- Nagyon szépen köszönöm. - gyűltek könnyek a szemembe a megkönnyebbüléstől.

- Szóval mi a terv?

- Mivel egy darabig itt leszel majd a Roxfortban rendszeresen fogtok találkozni így az nem lesz gond. Mivel nem lenne jó már is át tenni egy másik házba ezért kb. 3 hónapot várni fogunk. Majd valamilyen úton, módon elintézzük, hogy kialakuljon egy perpatvar a mardekáros klubhelyiségben, ami ellen irányul és a biztonság érdekében áthelyeznénk egy másik házba. Eközben nektek közelebb kel kerülnötök egymáshoz, aminek feltűnőnek kell, hogy legyen legalábbis annyira, hogy elinduljon egy pletyka rólatok. Majd mikor sikerült át raknunk másik házba beindulhat a terv teljes erő bedobással. A házadban lévő gondok miatt kell, hogy áthelyezzünk. Ezzel a szüleid nem igazán tudnának vitatkozni csak azzal fognak foglalkozni, hogy miért a Griffendélnél lettél elhelyezve. Ez után netek egy kis idő elteltével el kezdeni feltűnően találkoznotok/viselkednetek, ami a társaitok számára is sokat mondó kell, hogy legyen és persze mind ezt úgy, mint ha már egy ideje titokban találkoznátok, de szerintem ezt nem kell elmagyarázni nektek, csak tudjátok, hogy mit kell csinálni.

- Persze. - mondom zavartan. Tudom, hogy én vetettem fel, de ez most akkor is olyan kínos. Emeltem rá tekintetem hosszú idő óta először mióta el kezdtük a témát feszegetni. Mindketten tudtuk, hogy ha ebbe belemegyünk nincs, vissza út végig kell vinni a tervet. Biztos vagyok benne, hogy ezzel sok gondot fogok neki okozni, és nekem elegem van, hogy nem élhetek, a szerint, ahogy én szeretném. Ő folyamatosan engem kémlelt tekintetével.

- Akkor mindketten elfogadjátok, hogy ez lesz a terv? - Összenéztünk. és egyetértően válaszolunk.

- Igen - hangzott a felelet egyszerre.

- Hát az összhanggal nem lesz baj, ahogy elnézem. - mondta mosolyogva az öreg igazgató. - Na de akkor most mindenki menjen és pihenjen. Holnap kezdődik minden.

Ezzel távoztam is. Nem is tudom, mit várok a következő időkbe. Már majdnem le értem a csigalépcsőn mikor is Weasley mellém ért.

- De jó hogy még elkaptalak. Figyelj, az lenne a legjobb, ha az óráimon feltűnő lennél, számomra is, mint akinek fel akarod kelletni az érdeklődését és a társaid számára is feltűnően kell viselkedned az órámon. Mindenképpen próbálj úgy viselkedni, amivel felkelt a figyelmet. Vagy büntető munkát próbálj meg bezsebelni vagy mondjuk magán órákat. Muszáj, hogy kettesben legyünk sokat, azért hogy ne higgyék azt, hogy ez hirtelen jött. Én is fogok célozgatni, elejteni egy-egy megjegyzést, amivel zavarba akarlak majd hozni, hogy azért lássák, hogy van ott valami.

- Rendben. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy ne legyen a tervben semmi buktató. - mondom, lesütve a szemem, majd még is csak felemelem tekintettem és belenézek az ő igéző szempárjába. - Én szeretnék bocsánatot kérni, amiért bele rángatlak a bonyodalmas életembe.

- Hé, tudod, jól hogy nem lett volna muszáj elfogadnom. Mondhattam volna nemet. Én döntöttem így, hogy megteszem és segítek neked.

- De miért, hiszen nem is ismersz? Valamint gondolom már sokat hallottál rólam és a családomról. Nem értem, hogy akkor miért is segítesz nekem.

- Tudod én, nem gondollak téged rossz embernek. Mindenkinek meg van a maga keresztje. Ezt pedig neked kellene a legjobban tudnod. Ezzel nem tudsz mit kezdeni és te nem lehetsz hibás azért, hogy kik a szüleid. Nem te választod meg őket. Viszont az életed még az irányításod alá vonhatod és élhetsz saját életet.

- Köszönöm, azt hiszem, de most már jobb lesz, ha visszamegyek, mert feltűnően sokat vagyok távol. Még egyszer...

- Ha megint megköszönöd, esküszöm, hogy olyat teszek, amit nem kéne.

- Oké. Megyek, szia.

- Szia. - köszöntünk el végre és én már siettem is vissza a klubhelyiségembe és onnan a saját hálóhelyiségembe. Nem tudom, hogy miként fog ez alakulni, de remélem, hogy minden rendben lesz, és végre és lehet, hogy egy kicsit nyugodtan élhetek, legalábbis addig amíg Voldemort nem fog támadni.

"Ez egy ígéret lesz magamhoz. Akár az életem árán is, de mindenkit, aki egy kicsit is kedves nekem és kedves volt velem, meg fogom védeni. Meg védem Harryt, a barátait, az ők családját és azokat, akik küzdenek Voldemort ellen. Az életem is oda fogom adni, hogy mindenki békében élhessen egy napon." - határoztam el magamban és ezt meg pecsételtem egy igen erős véresküvel, ami visszafordíthatatlan, mivel egy pergamenre írtam fel mind ezt a véremmel és egy igen erős bűbájt használva. Majd elégettem, hogy soha senki ne jöjjön rá hogy mi történt.

Másnap idegesen mentem be a Roxfort Nagytermébe reggelizni. Mikor be értem már ő is ott ült a tanári kar között. Nekem egy falat is alig csúszott le a torkomon. Este pedig sokáig fent voltam, azért hogy kitaláljam, hogyan is viselkedjek az óráin, de mivel mindenki tudja rólam, hogy stréber vagyok ezért amellett döntöttem, hogy a legaktívabb leszek az óráin. Remélem ez jó lesz neki is. Mikor már mindenki megérkezett a Nagyterembe az igazgató ténylegesen szót kért.

- Kedves diákok ezen a napon csatlakozik a tanári karhoz és egész évben velünk lesz Mr. Charlie Weasley, akivel a veszélyes lényekről, valamint első sorban a sárkányokról fogtok tanulni. Sajnos Hagridnak ebben az évben sok egyéb munkája miatt nem tudta elvállalni eme tárgynak az oktatást. Kérlek, fogadjátok őt nagy tisztelettel.

- Köszönöm igazgató úr néhányan már ismertek. Így ha nem szükséges nem is húznám az időt bemutatkozásra majd az órák elején ezt meg tudjuk ejteni nyugodt körökben. Ha valakinek esetleg az órákon nem lesz minden érthető keresetek bizalommal és segítek, ahol tudok. - mondta, mire nagyon sok lány és ezt szó szerint értem még a Mardekár házból is nyál csorgatva figyelték. Istenem mi lesz ebből.

Miután mindenki végzet mentünk az első óránkra. Ma bűbájtannal kezdünk. Utána, pedig dupla bájitaltan lesz és utána lesz az első óránk megtartva veszélyes lényekből. Esküszöm, hogy izgulok. Nem is tudom, hogy miért kellett nekem ilyen hülyeséget kitalálnom. Az első óra gond nélkül lezajlott. Majd a bájitaltanon el kellett készítenünk a farkas ölőfű főzetet. Ez egy igen nehéz bájital és sokaknak nem is sikerül. Ez az óra ahol szegény Harry mindig rosszul szokott járni, de most nagyon szépen dolgozott. Esküszöm még Piton Professzor is megjegyezte, hogy:

- Magához képest elég tűrhető munkát végzet Mr. Potter. - mondta neki Piton mikor ki kellett vinni az elkészült bájitalokat, az óra végén és utána mindenki távozott. Mikor már tényleg csak páran voltunk bent és én és Harry voltunk az utolsók között, akkor ejtette el ezt a megjegyzést, de még 3-an akkor mentek kifelé így ezt hallották és jót is nevetek rajta. De azt nem látták, hogy Harry erre a mondatra kipirult és Piton is meg eresztet felé egy félszeg mosolyt. - Miss. Denmor és Mr. Potter kérem, maradjanak még. - Mondta hivatalos hangnemben nehogy valaki meghalljon bármit is, amit nem kellene. - Kérem, jöjjenek, velem beszédem van magukkal. - és elindult az irodájába vezető ajzóhoz, mikor mind bent voltunk, bezárta az ajtót mögöttünk. Igazából számítottam ilyesmire. Biztos vagyok benne, hogy be akarja avatni Harryt a tervünkbe, hiszen ha igaz, amit mond ő és Harry szereti, egymást akkor Harry tud arról, hogy ki is Perselus Piton.

- Üljetek le. Azért hívattalak benneteket, mert nagyon fontos dolgot kell meg beszélnünk. Először is a tisztán látás kedvéért. Tudnod kell Harry, hogy Miss. Denmor tud a kapcsolatunkról és arról is, hogy kivagyok. Ezt azért mondom, mert a körülményekre tekintettel szükségünk lesz a te segítségedre is.

- Értem. Még is mi az, amiben segíteni tudok?

- Mindent meg fogsz érteni ha, elmagyarázzuk neked. Hogy szeretnéd Miss. Denmor? Mondjam én vagy elmeséli ön a történteket?

- Én majd elmondom professzor. - vettem egy mély levegőt és mesélni kezdtem. - Nem tudom, hogy Weasley mennyit mesélt neked a családomról vagy, hogy másoktól mennyit hallottál, de én most elmondom neked a teljes igazságot. A szüleim mindig is az aranyvérűségükre voltak a legbüszkébbek és mikor látták, hogy növekszik azoknak a száma, akiknek csak az egyik felmenőjük varázsló, nem tudtak csendben maradni. Ekkor bukkant fel Voldemort azért, hogy megtisztítsa a varázsvilágot. Persze a szüleimnek teljesen tetszett a felfogása, ezért hűsége fogadtak neki. Mindig is hűséges talpnyalók voltak a mai napig is. Nekik én vagyok az egyetlen gyermekük és felajánlottak neki, mint hűséges csatlós, és hogy ha úgy kívánja és leszek az utódjának a hordózó teste. Persze ez nagyon kecsegtetett neki és elfogadta az ajánlatot. Folyton-folyvást irányítottak engem és nem lehet saját döntésem. Minden mozdulatomat ők döntöttek el. Azon a napon is, ami tegnap történt. A szüleim elvittek hozzá és az akaratom ellenére rám rakta a jegyet. Akkor tudtam meg azt, hogy Piton professzor is halálfaló és rá bíztak. Amikor visszaértünk, teljesen ki voltam borulva, de a professzor kérte, hogy az igazgatói irodában találkozzunk vacsora ellőtt, mert tisztáznunk kell azt, ami történt. - muszáj voltam meg állni, mert az érzelmeim már fojtogattak.

- Az irodában beavattuk az igazgatót a történésekről és meg bizonyosodtunk arról, hogy Miss. Denmor egyáltalán nem óhajt Voldemort oldalán állni és az én személyemet is felfedtük előtte és veled kapcsolatban is tisztáztunk egy két dolgot. Persze ki kellet, találunk valamit, amivel távol tarthatjuk őt a nagyúrtól. A lényeg hogy majd át kerül egy másik házba és a másik, hogy a családja ne akarja elvinni arra is ki kellett találnunk valamit. Egyelőre arról elég annyit tudnod, hogy Charlie is a terv része, aki beleegyezett abba, hogy segíts nekünk. Ezt majd este elmondom a büntető munkádon.

- Miért? - háborodott fel Harry.

- Mert miattad nem tudtam a javításra koncentrálni.

- De hát egész órán javítottál.

- Igen ez igaz, de miattad nem tudtam rendesen koncentrálni, mert a hülye tekinteted beférkőzőt a fejembe.

- De hát én arról nem tehetek.

- Elég most pedig menjetek ne, hogy elkéssetek.

- Rendben. Viszlát, professzor.

Mondtuk egyszerre és mindketten elindultunk az órára. Még időben voltunk gyorsan elfoglaltunk a szokásos helyeinket. Ő a barátai mellett én meg a lehető legtávolabb a házam tagjaitól. Nem sokára meg is érkezett az én mentsváram és rögtön körül nézet. Mikor tekintete rám tévedt és egy másodperc erejéig meg lepődőt, amit szerintem csak én vettem észre, de láttam, rajta hogy még neki is furcsa volt, hogy mindenkitől távol foglalok helyet és ment is a tanári emelvényhez.

- Végre egy olyan osztály ahol ismerek mindenkit és gondolom, akkor a bemutatkozást át is ugorhatjuk. Bármi kérdés vagy neki kezdhetünk? Nincs, akkor kezdjünk is neki. Ma a sárkányok eredetével kezdünk és onnan fogunk el menni addig, míg nem kezdtük a nevelésüket és védelmüket egy rezervátumban.

Ezzel el is kezdődött az óra. Az órán nagyon sokszor jelentkezem, mikor valami érdekes dologról beszélt, hogy tegyek fel egy-egy kérdést. Persze ez már kezdet társaim idegére menni. Éreztem a szikrázó tekintetteket magamon, de nem nagyon érdekelt.

- Befejeznéd már te Merlin átka. - hát igen nem is Malfoy lenne.

- Rendben köszönöm a figyelmet a mai órának vége. Mindenki távozhat. Miss. Denmor kérem egy szóra, maradna? Szeretném kielégíteni a kíváncsiságát. - mondta egy elégé félre érthető mondatban.

- Rendben professzor. - mikor mindenki ki ment kiengedtem az addig bent tartott levegőt.

- Nagyon jól csináltad, ha nem is az lenne, ami van, biztos, hogy felfigyeltem volna rád. Csak egy kérdésem van, hogy tényleg érdekel, amit tanítok vagy a terv miatt csinálod?

- Mindig is érdekelt a sárkányok története élete. Ez az érdeklődés valódi. A terv csak egy jó indok, ami kapóra jön.

- Értem, akkor folytasd, így és akkor hidd el hamar a tettek mezejére lépünk majd. A továbbiakat meg beszélhetjük a szükségszobájában, rendben?

- Igen akkor ott. És...

- Mit mondtam legutóbb

- Viszlát, professzor.

- Én is így gondoltam.

Hallottam még a hangját. Komolyan ez tiszta őrület. Az elkövetkező 3 hónap hasonlóképpen telt. Én folyton folyvást aktív voltam, amivel persze nem kicsit bosszantottam társaim, főleg a házam tagjait. Gondolom ez nem is baj, mert így könnyebb lesz ellenem uszítani őket, azért hogy át tegyenek egy másik házba. Mivel ilyen nagy érdeklődést mutattam szinte minden óra után Charlie bent tartott a teremben néhány percig attól függően, hogy éppen lesz-e még órám az ő órája után. Persze folyamatosan tájékoztattuk az igazgatót a fejleményekről. Valamint Perselust is, aki megengedte nekem, is mint Harrynak hogy ha csak mi vagyunk, ott tegezhetjük. A mai napon a Bájitaltan után az utolsó óránk a Varázslatos lények lesz, mivel Meggalagony professzornak fontos elintézni valója van, így már tűkön ülve várom az órát. Mikor Piton professzor mondta, hogy vigyük ki az elkészült bájitalt és mindenki mehet a következő órára szívesen felugrottam volna egyből, mint az utóbbi időben szoktam mikor tudom, hogy Charlieval lesz óránk. De most az óra előtt Piton közölte, hogy szeretne velem és Harryvel is beszélni. Persze ezt mind akkor mikor én elsőként beléptem a terembe. Gondolom Harry tudott róla, hogy majd beszélni akar velünk, mert nem tűnt túl meglepettnek.

- Mr. Potter és Miss. Denmor maradjanak, egy kicsit váltani szeretnék néhány szót magukkal. - Persze Harry játszotta, a mérgeset, hogy még is mi baja van már megint a professzornak. Miután távoztak és mi is bementünk az irodába már nyugodtabb volt a légkör.

- Miért kellett maradnunk?

- Lassan ideje lenen a tettek mezejére lépnünk.

- Nincs több időnk igaz Perselus?

- Harry sajnos nincs. Mond, csak hogy álltok Mr. Weasleyvel? - nézet rám kérdőn.

- Azt hiszem, elég jól, ahogy hallottam, elégé sok pletyka kezd terjedni, hogy miért vagyok olyan aktív órákon, hogy a professzor már-már túl sokszor kéri, hogy maradjak bent óra után beszélgetni. Meg hogy biztos van valami köztük vagy lesz, mert mindketten folyton egymás tekintetét keressük. Valamint ez a házamnak se tetszik elégé mérgesek rám, amiért így rajongok ezért az óráért és a professzorért. Úgy hogy a feszültség már meg van csak kel valami, ami kirobbantja a viszályt.

- Van ötleted?

- Kéne valami pletyka. Mondjuk, az egyik társam rajta kap, hogy köpök arról, hogy ha terveznek valamit egy másik ház ellen, így is strébernek, meg árulónak tartanak.

- Rendben biztos vagy benne hogy végig csinálod ezt? Még talán leállhatunk a tervvel.

- Biztos, ha már belekezdtem akkor végig csinálom, és ha már Charliet teljesen bele rángattam nem hagyhatom csak úgy abba. Hiszen ő bele ment, hogy segít, hogy nézne ki, hogy én hátrálok ki ebből az egészből.

- Rendben, akkor most Weasleyvel lesz az utolsó órátok, menjetek és T/N az lenne a legjobb, ha most kezdenétek a játékot nyilvánosan. Legyenek jelek hogy valami történt köztettek, aminek nem kellett volna.

- Rendben professzor, akkor mi most megyünk.

Miután ezt megbeszéltük már mentünk is az óránkra egy pár perc késéssel.

- Elnézést professzor, csak Piton professzor akart velünk beszélni.

- Mi volt olyan fontos, hogy nem várhatott? - na, most találjunk ki gyorsan valamit.

- A professzor meg kért, hogy mivel én kiemelkedően jó vagyok, Bájitaltanból segítsek Potternek.

- Rendben. Kérlek, üljetek le és akkor folytassuk az órát.

A mai óra, is mint az összes többi érdekes volt, és ha akartam se tudtam volna, hogy ne jelentkezzenek mind érdekes információnál.

- Elnézést professzor lehet egy személyes kérdésem?

- Természetesen Miss. Denmor kérdezzen nyugodtan.

- Meg kérdezem, hogy miért döntött úgy, hogy sárkányokkal akar foglalkozni?

- Ez egy igen csak érdekes kérdés, mit szólna, ha négyszemközt óra után válaszolnék a kérdésre?

- Rendben. - mondtam mosolyogva, ami nálam leginkább jellemző mióta ő itt van. Ezzel a tudattal, alig vártam, hogy végleg legyen az órának. De hogy azért őszinte legyek, be kell, valljak valamit. Egy részem nem csak azért várja, mert ez, amit kell tennem azért, hogy végre szabad legyek, hanem van itt valami más is. Ahogy pedig vége lett az órának én nyugodtan vártam, míg a többiek ki szállingóznak a teremből közben jó néhány megvető pillantással tekintve rám. Mikor pedig mindenki távozott be mentünk az irodájába beszélgetni, a fejleményekről.

- Na, mesélj mi az új hír.

- Perselus szerint ideje a tettek mezejére lépni. Nem halogathatjuk, tovább el kell kezdeni most terve. Már a feszültség meg van és az indok is meg van, hogy mivel tudnám magamra uszítani a háztársaimat. Azt hiszem, hogy már az is jó úton halad, hogy kettőnkről is elkezdjenek pletykálni. Azt tanácsolta Perselus hogy jó lenne, ha most már azért lennének látható jelek annak, hogy van valami kettőnk között..

- De?

- Miből gondolod, hogy van egy de?

- Nem vagyok ostoba. Mond el mi az, ami zavar.

- Azt hiszem várni, kellene erre addig, amíg mondjuk, át nem raknak egy másik házba, de tudom, hogy igaza van és látniuk kellene, hogy több van itt, mint puszta tanár-diák kapcsolat. Nem akarom, hogy azt gondolják rólad, hogy csak azért közeledsz hozzám, mert az történt velem, ami fog.

- Megértem, ha szeretnéd, még várhatunk vele.

- Nem, tudom, hogy nem lehet tovább várni, és így ha utána még több időt töltesz velem nem fognak meg döbbeni később. Ha most látják, hogy milyen állapotban megyek, el tőled tudni fogják, hogy itt több is volt, mint szimpla beszélgetés, de mivel nem lesz, bizonyítékuk nem nagyon mernék ezt majd jelenteni. Max meg beszéljük az igazgatóval, hogy egyszer egy nyilvános helyen csókolózunk és rajta kapnak akkor, ő tud arról, hogy mi milyen kapcsolatban vagyunk, és persze azt is engedélyezi, hogy feltéve, ha előre hozottan le vizsgázok R. A. V. A. S. Z. -ból és ebből a tárgyból, hogy többet ne legyél a tanárom így esetlegesen nem tudnak abba sem belekötni.

- Nagyon jó gondolkodásod van és bátor is vagy. Nem tudom, hogy most melyik ház lenen neked a legjobb, de szerintem mindkét ház neked való.

- Tudod, ez nekem nem tudom, hogy mennyire jó, mert így olyan mintha nem tartoznék sehová sem.

- Ez nem igaz, most már tartozol valahová. - borzolja össze a hajam.

- Hé, ne már. Ezt meg minek?

- Nem te mondtad, hogy csapzottan kell kinézned, hogy lássák, hogy itt többről van szó, mint egy kíváncsi diák és egy segítőkész professzor közötti beszélgetésről.

- Igen, de..

- Semmi de., na, akkor mit szólnál, hogy ha tényleg látványossá tenném azt, hogy igen is több van köztünk. - néz rám szemeivel, amiben több a vágy, mint gondolná az ember.

- Mire gondolsz?

- Oh, ne aggódj, semmi olyat nem teszek, amivel ártanék neked, de ha nem szeretnéd, nyugodtan taszíts, rajtam egyet tudom, hogy elég erős vagy egy pálca nélküli nonverbális varázslathoz.

- De én nem tudnálak bántani.

- Tudom. - mondta, ugyanúgy a kezével arcomra simított. - Akkor, ha megengeded. - ezzel közelebb hajolt hozzám és az ajkait az enyémekre tapasztotta. 

Istenem, erre nem lett volna szükség, de ez olyan jól esik. Olyan jól csókol. Kezemet hajába vezettem és én is éreztem, hogy egyik keze a derekamat simítja, míg a másik kezét a hajamba vezeti ezzel még inkább összekócolva.

Mikor éreztem, hogy elkel tolnom magamtól, mert nem mehetünk tovább, mellkasánál fogva óvatosan háttrébb toltam magamtól. Hogy, miért, azért mert tudtam, hogy rosszabb lesz a helyzetem és az érzéseimen iránta, amik el kezdtek létre jönni az akaratom ellenére az irányába.

- Azt hiszem, hogy ez így elég is. Biztos vagyok benne, hogy levonják a következtetéseiket. Most megyek, majd még találkozunk.

Ezután ki mentem a teremből és igazgattam a hajam és a ruhámat is. Tudtam, hogy mindenki engem néz, akivel az órán voltam és levonták a következtetéseiket. Persze ezzel nem volt minden készen. Még ma el kell indítanom egy nagyon jó kis szóbeszédet, amit Draco és a kvidics csapata akar végrehajtani a következő meccsen a Griffendél csapata ellen. Már csak azt kell valahogy elintéznem, hogy halják, hogy beköpöm őket. Természetesen az este meg is teremtődött a lehetőség a lehető legjobban. Én tudtam, hogy Draco követet, mikro elindultam meg keresni Piton professzort, akit sikeresen meg is találtam a szállásához vezető úton.

- Bocsánat professzor egy szóra feltarthatnám. - állítottam meg aggódó és ideges hangon.

- Mit szeretne Miss. Denmor? - kérdezte és enyhén felhúzta a szemöldökét.

- Az igazság hogy halottam valamit, ami miatt aggódok, hogy a Mardekár ház gondban lehet.

- Még is mit hallott Miss. Denmor?

- Arról van szó, hogy halottam Draco Malfoyt és a társait arról beszélni, hogy a következő mardekár-girffendél meccsen tenni akarnak valamit, és magukkal akarják vinni a pálcájukat, azt hiszem, hogy meg akarják átkozni a Griffendél csapatát vagy valami hasonló dologra készülnek.

- Értem, köszönöm, hogy szólt. Megteszem az óvintézkedéseket. - tudtuk, hogy Draco mindent hallott és hogy ezzel teljesen magamra haragítottam a házam tagjait.

- Nos, akkor professzor én megyek is lassan itt a kijárási tilalom ideje.

Ezzel már fordultam is vissza, hogy menjek, de még Perselus feltartott egy szóra.

- Miss. Denmor mondja miért szólt erről, ha ez a társai fülébe jut, hogy elmondta mire készülnek, bajba kerülhet?

- Tudom professzor, de tudja, lehet mardekáros vagyok, de az ilyen faja piszkos trükköket nem szeretem. Ha ilyen gyenge a csapat, hogy meg akarják átkozni az ellenfél csapatát akkor magukra, vessenek. Többet kellene gyakorolniuk ahelyett, hogy, ármánykodnak. Én azért vagyok mardekáros mert ravasz trükkökhöz is tudok folyamodni, ha a helyzet úgy kívánja, nem pedig azért mert gyenge vagyok. És tudom, hogy nem kedveli a Griffendél házat, hogy Pottert se kedveli bizonyos okoknál foga, amit igazából nem értek, de tudom, hogy maga se akarná, hogy bárkinek bármi baja essen, pláne ha annak a házához is köze lenne.

- Értem, ez esetben köszönöm, hogy értesítet, hogy a házam diákjai ilyen mocskos trükköket akarnak bevetni. Kérem, legyen körültekintő, ha történik, valami azonnal értesítsen. - mondta, mert már tudta, hogy Malfoy akkor már elment onnan, hogy beszámoljon az árulásomról. Gyorsan elköszöntem tőle és indultam is a Mardekár klubhelyiségébe.

Ahogy beléptem a klubhelyiségbe az fogadott, amire vártam. Éreztem a dühöt minden felől áradni az irányomba. Igazából még reagálni se volt időm, mert már is nekem rontottak. Hál istennek, elég gyorsan reagáltam és azonnal elküldtem a patrónust Perselushoz, hogy jöjjön gyorsan, mert baj van. Persze nem is kellett sokat várnom csak úgy 5 percet, mert szerencsére hamar megérkezett. Én addig kitartottam egy két átkot kivédtem, de a pajzsom nem volt elég erős. Mondjuk nem, mint ha lett volna esélyem egy tucat háztársam ellen.

- Elég volt. - dörgött rá a háza diákjaira. - Mégis mit képzelnek magukról, hogy a saját háztársukra támadnak

- Mert egy áruló.

- Igen, azért mert szólt nekem arról, hogy már megint rossz módon akarnak nyerni egy átkozott kvidics mecset. Ezzel csak a tudásukat minősítik, így mindenki azt hiszi majd a mardekáról, hogy képtelen egy meccset lejátszani csalás nélkül, mert ilyen gyenge. Miss. Denmor mondja, jól van?

- Nem egészen egy pár átok eltalált.

- Rendben jöjjön, velem lekísérem a gyengélkedőre. Magukkal még számolok, de már most megmondom, hogy szólok az igazgatónak, hogy a holnapi mecset egy Griffendél nyerte, mert a házam diákjai rossz utat választottak és ezért én, mint a házvezetője le mondok a meccsről. Egyelőre ennyi induljunk kisasszony. - ezzel szép lassan a professzorral elindultuk a gyengélkedő felé.

- Milyen átkok találtak el?

- Nem igazán tudom. Ádáz módon egyszerre engedték útjára az átkaikat és a pajzsom nem tudta kivédeni az összes átkot. - pár perc múlva meg is érkeztünk a gyengélkedőre.

- Poppy kérlek, vizsgáld meg Miss. Denmort.

- Jézusom mi történt?

- Egy konfliktus tört ki a házamban és társai neki estek. Nem tudom milyen átok találta el, mert egyszerre támadtak. Kérlek, nézed meg addig n szólok Albusnak.

- Rendben.

Ekkor a professzor a kandallóhoz lépet és egy kis hopport dobot a lángokba.

- Albus, gyere a gyengélkedőre, baj van.

- Már is megyek. - mondta az agg varázsló és már meg is jelent a kandallón keresztül. - Mi történt Perselus?

- A társai rá támadtak, és árulónak nevezték, mert elmondta, hogy a társai a holnapi Griffendél elleni meccsen használni akarták a pálcájukat. Persze a meccstől vissza is lépnek a házam diákjai és ezt mondom, mint házvezető tanáruk, így a győzelem a Griffendél házé lesz. Viszont még nem kapták meg a büntetést azért, mert meg támadták egy társukat.

- Értem és mit akarsz, mit tegyünk?

- Úgy gondolom, hogy két hét büntetőmunka Hagriddal a Tiltott rengetegben meg felelő büntetés lenne a számukra. Valamint korlátoznám a pálcájuk erejét.

- Rendbe nekem meg felel. Akkor, ha más nincs én... - indult meg az igazgató hogy elhagyja a gyengélkedőt, de én feltartottam. A tervnek megfelelően vázoltam, hogy mi folyik a Mardekár házon belül és az ellenem folyó folytonos atrocitásokat is vázoltam a házvezetőnk és az igazgatóúr irányába.

- Elnézést professzor és igazgató úr közbe szólhatok, lenne itt még valami, amiről nem tudnak és eddig nem is mertem beszélni róla.

- Igen hallgatjuk Miss. Denmor.

- Az igazság hogy a társaim mindig gorombák voltak velem mindig próbáltak meg átokozni, de én hál istenek ki tudtam ezeket védeni. Folyton egzecíroznak engem. Eddig nem mertem szólni, de most már félek, hogy mi lesz velem, ha nem mondom el ezeket. Én nem tudok oda visszamenni.

- Miss. Denmor szólni a kellett volna hamarabb.

- Tudom, de nem voltam elég bátor ehhez. Hiába a nevem és minden, ami a családom rangjához köt, nem tehettem, meg hogy ilyet tegyek. Nem árulhattam el a házamat ilyen dolgok miatt viselnem kellett a dolgokat. Ezt várták el tőlem. De azt hiszem, hogy eddig bírtam. Én nem a családom vagyok és tudom, hogy mi az a határ, amit nem kell, hogy át lépjek. Nem maradhatok csendben örökké, mert akkor csak magamnak ártok továbbra is.

- Értem. Meg kell tennünk a meg felelő óvintézkedéskeze Albus.

- Igen attól tartok nem maradhat tovább a Mardekár házban. Ilyenre még nem volt példa ebben az iskolában, de azt hiszem, egyszer mindennek eljön az ideje. - mondta gondterhelt hangon az igazgató, ki kukucskálva félhold alakú szemüvege mögül. - Azonnali hatállyal át fogom helyezni egy másik házba a maga biztonságának érdekében. Holnap ezt mindenki előtt kijelentem, hogy mi történt ezt a példátlan helyzetet mindenkinek tudnia kell, hogy tanuljanak és az át helyezését is közlöm a társaival.

- Poppy mondja mit talált? - nézet rám Perselus mikor látta a gyógyító sápadt arcát.

- Több átok is eltalálta, köztük a késátok, robbanó átok, lefegyverző átok, hátráltató átok. Ezt leszámítva a kisasszony nagyon jól védekezet és szerencsés, hogy ennyivel megúszta, de rendbe fog jönni.

- Köszönjük, ha minden rendben van, akkor menj nyugodtan pihenj le. Nekünk még van egy kis megbeszélni valónk Denmor kisasszonnyal.

- Jól vagy?

- Igen már most jól. Köszönöm a főzetett. - néztem fel a professzora, majd már csak azt vettem észre, hogy itt van Harry és Charlie.

- Mi történt?

- A terv A része teljesült. Holnaptól Griffendéles lesz TN. Onnantól maximum 3 napunk lesz arra, hogy a köztetek lévő viszony ki tudódjon. Gondolom a szülei nem fognak tétlenkedni mihelyst a fülükbe jut a hír, hogy a lányuk már másik házban van méghozzá a Griffendélben. Mikor pedig a szüleid érted jönnek, akkor egy olyan személytől kell hallaniuk, akivel egy rangban vagytok. Vagy is Draco Malfoytól, gondolom annak hihetőnek kell lennie a számukra, hiszen még is csak rokonok vagytok.

- De hagyjuk pihenni Miss. Denmort biztos fáradt.

- Rendben egy pillanat és én is megyek csak két szót válltok vele. - csak nézet rám aggódva.

- Jól vagyok, Charlie ne aggódj.

- Annyi ember közül miért neked kellett ilyen sorost kapni. Szívem szerint át venném a helyed.

- Ne beszélj butaságokat. Van ennek jó oldala is.

- Még is mi csoda? Annyi fájdalmat kell elviselned, ez még is hol lenne már jó?

- Megismerhettelek téged. Igaz még a családod nem ismerem csak Ront meg az ikreket, de tudom, hogy ugyan olyan nagyszerű emberek lehetnek, mint te és a testvéreid. Valamint itt vannak Harryék, akik tartották bennem a lelket.

- Hihetetlenül erős vagy csodállak érte.

- Köszönöm, de most már tényleg pihennem kell, és biztos te is fáradt vagy holnap találkozunk és ideje, hogy lebuktassuk magunkat, hogy szárnyra kelljen a hír, hogy te meg én együtt vagyunk.

- De akkor meg kell engedned, hogy az egyik folyóson meg csókoljalak. Tudod, hogy ez innen már tényleg nem lehet vissza fordítani és igaz lesz. Még ha a szüleid nem is akarnak majd látni itt lesz Draco, aki továbbra is figyelni fog. Szóval a köztünk lévő színjáték a megállapodásunk nem lesz azzal vége. Folytatnunk kell a végsőkig legalábbis addig, amíg a szükség úgy hozza.

- Rendben, de úgy kell intézni, hogy Draco rajta kapjon.

- Vettem, na, akkor jó pihenést. Holnap találkozunk. - mondta és távozott a kandallón keresztül.

- Charlie a másik dologgal kapcsolatban, amit mondtál. Végig tudtam, ha ebbe belemegyek nem lesz ott vége, hogy ki tagadnak. Tudom, hogy Dracot rám fogják állítani. Ezért is kértem és kérem még most is hogy bocsáss meg. Mielőtt meg kérded, hogy miért, válaszolok. Azért mert így neked nem lehet normális életed. De gondolom sejtetted mikor ebbe belementél ezért is vagyok hálás, és ha nem is akarod hallani én, akkor is kimondom köszönöm hogy segítesz, köszönöm azt is, hogy itt vagy velem annak ellenére, hogy nem is ismersz valójában és köszönöm azt, hogy a saját boldogságodat feláldozod azért, hogy segíts egy halálfalón. - mondtam mind ezt a szemibe nézve. Láttam, rajta hogy mondani akar valamit, de végül még se tette csak biccentett és elment.

A másnap reggel azzal indult, hogy az igazgató beszámolt a tegnapi nap komoly eseményeiről a Nagyteremben.

- ... Ezért a mai naptól foga haladéktalanul át helyezem Miss. Denmort a Griffendél házba, kérlek benneteket, hogy segítsétek a társatokat és fogadjátok el őt. Köszönöm a figyelmet és akkor kérem Miss. Denmort hogy nyugodtan foglaljon helyet az új házának asztalánál.

Mikro oda indultam, hogy elfoglaljak egy távolabbi helyet Harryék mosolyogva intenek, hogy menjek oda hozzájuk, hát így is tettem és csatlakoztam a 3-as fogathoz.

- Üdv köztünk - mondták szinkronban az ikrek majd mindenki szépen üdvözölt.

Eddig minden jól alakult a nap további résében az órákon is nagyon oda figyeltem és a tanáraim is, ne hogy valami baj történjen. 2 nappal később levelet kaptam az anyámtól miszerint, holnap idejönnek és haladéktalanul kivesznek a Roxfortból. A pánik azonnal úrrá lett rajtam és azonnal elindultam, hogy meg keressem a bizalmasaimat. Perselusba botlottam miközben Charlie irodája felé mentem. Ő persze egyből észrevette rajtam a pánikot és megindult velem az igazgatóhoz közben egy patrónust küldött Charieért. Megérkezésünk után Charlie is pillanatok alatt bent volt az irodában.

- Mi történt hulla sápadt vagy? - tette fel a nem túl diszkrét kérdést.

- Kösz a bókot te is jól nézel ki! - förmedtem rá indulatosan.

- Hé, sajnálom nem úgy értettem. - mondja békülékenyen.

- Na persze mert te semmit se úgy értesz, ahogy mondod.

- Miss. Denmor igya, meg ezt kérem és jobban lesz. - nyújtotta felém a fiolát.

- Nyugtató főzet?

- Igen most erre van szüksége, higgyen nekem. - mondta még mindig nyugodtan, mire elvettem és a fiola tartalmát azonnal leküldtem a torkomon. Egyből éreztem a hatását, máris sokkal nyugodtabb voltam és egyből bűntudatom volt, azért ahogy válaszoltam Charlienak.

- Ne haragudj. - néztem Charliera. - Nem ellened irányult az ellenszenvem.

- Ne kérj bocsánatot és azért megérdemeltem, nem így kell bókolni egy lánynak.

- Bolond - mondom mosolyogva. - Levelet kaptam az anyámtól holnap ide jönnek és kivesznek a Roxfortból.

- Akkor nem halogathatjuk tovább rajtatok a sor. Most menjetek, nekem még van mit meg beszélnem Piton professzorral. - mondta mi pedig távoztunk.

- Charlie. - szólítom meg mikor a lépcső aljához értünk. - Van terved?

- Ne aggódj, menj az órádra ne, hogy elkéss. - ezzel el is ment. Miért viselkedet így vajon meg gondolta magát?

A mai órák hamar elteltek és, a mai utolsó óránkon vagyunk. Általában a Varázslatos lények tárgy az utolsó így már vártam, hogy bent tart a teremben, de nem ez történt. Ugyan, úgy ahogy eddig tetem folyton érdeklődtem az órán elhangzottakról. De most nem mondta, hogy maradjak bent óra után. Ami furcsa volt, mert nekem se mondott semmit hogy hogyan tervezi, hogy le tudjunk bukni az előtt kinél szükségszerű. Mikor az egyik folyosón sétáltam egyszer csak megjelent Charlie.

- Nem sokára ide ér Draco - ennyit mondott majd a falnak tolt és hevesen az ajkaimnak eset, amit alig tudtam viszonozni a szenvedélyes és heves csókot, ez a csók más volt, mint a korábbi sokkal igazibbnak éreztem. Lehet, azért mert érzéseim lettek az irányába. Karjaimmal egyből át karoltam a nyakát. Ekkor jelent meg Draco.

- No lám csak lám. Ha ezt meg tudják a szüleid, nem elég, hogy kivettek a mardekárból egy vérárulóval állsz kapcsolatban.

- Draco, még is itt keresel? Semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok kapcsolatban.

- Hát persze csak ezzel meg ástad a sírodat.

- Nem tudsz tenni ellenem semmit.

- Oh dehogy is nem tönkre teszem a nyomorult kis életedet. - mondta.

Azzal elment onnan és otthagyott kettesben azzal, aki bezárta a szívemet. Persze a hír hamar bejárta a kastélyt. Másnap megérkeztek a szüleim és ott álltam az igazgatói irodában feszülten és hallgattam a felnőttek beszélgetését.

- Még is milyen jogon helyezte át a lányunkat? - tette fel az indulatos kérdést az apám

- Jobb lett volna, hagyom, hogy előbb vagy utóbb a társai megöljék?

- Akkor minek nem egy másik házba? Miért pont a Griffendél ezzel szégyent hozz a nevűnkre.

- Ez volt számára a legjobb döntés saját és persze a házvezető tanárának véleménye szerint.

- Ugyan már ne mondja ezt nekünk csak meg kellene magát védenie, ha meg nem képes rá akkor egy gyenge kis senki, akit a nem tekintek a lányomnak. De ha így állunk inkább ki vesszük az iskolából és otthon fogjuk tanítani.

- Nénikém van, amiről nem tud - jelent meg Draco az igazgató irodájában.

- Még is miről? Draco drága unokaöcsém.

- Arról, hogy TN kapcsolatot létesített Charlie Weasleyvel a véráruló Arthur Weasley gyermekével. Az ostoba sárkányidomárral, aki idén a Legendás lények tanárunk. Szóval nem elég hogy egy véráruló fattyával van még az is hozzá tesz, hogy az egyik professzorunkkal kezdet ki. Látszik, hogy tökéletes szajha lenne belőle. Már bocsásson meg a megjegyzésem miatt nénikém. - mondta egy önelégült mosollyal Draco miközben rám szegezte tekintetét.

- Tessék? Ez ugye nem igaz lányom? Nem szégyenítetted meg ezzel a nevünket igaz? - néztek rám, de én nem akartam válaszra méltatni őket.

- ... - helyette inkább csak a mellettem álló alakra néztem, akin láttam, hogy nem tetszik neki hogy bánnak velem az állítólagos családom.

- Válaszolj kislányom azonnal! - lépet elém apám és ragadta meg erőszakosan a karomat és annál fogva rántott közelebb magához.

- Jó rendben, - rántottam ki karomat szorításából. - hallani akarjátok, az igazat hát legyen, igen együtt vagyok Charlie Weasleyvel, egy véráruló gyerekével egy átkozott sárkányidomárral, aki annak ellenére, hogy alig ismer mégis több szeretett adott nekem az elmúlt pár hónapban, mint amennyit tőletek kaptam akár az évek alatt. Elegem van belőle, hogy irányítotok, szeretem őt és nem engedem, hogy ezt is elvegyétek tőlem. Nem hagyom, hogy úgy játszatok velem, mint ha egy bábu lennék.

- Lányom ő egy Weasley egy véráruló, aki nem képes arra, hogy vigyázzon rád, mindig fontosabbak lesznek neki az átkozott sárkányai.

- Nem érdekel, hogy Ő egy Weasley. Nem érdekel, hogy a családja véráruló, nem érdekel, hogy sárkányidomár, sőt ez még számomra imponáló és azon felül jó képű és igen is megvéd mindentől. - mondom bele se gondolva a mondanivalómba.

- Igazgató úr ezt maga hagyja? Nem gondolja, hogy ez szabályokba ütközik?

- Sajnálom, de én tudtam a fiatalok kapcsolatáról és semmi sem akadályozza a kapcsolatukat. Egy dolgot kell tennie, hogy elő, vizsgázik a tárgyból és már nem lesz a tanára és így már a kapcsolatuk útjába senki sem állhat. És ha információim még mindig pontosak Miss. Denmor pontosan erre készül?

- Így van igazgató úr.

- Tehát így állunk nem is akarsz haza térni?

- Saját életet akarok, nem egy mások által manipulált színművet.

- Hát legyen, ha ezt szeretnéd, legyen, de életed végéig bánni fogod ezt a tettedet. A mai naptól számodra a családod halott. Remélem, majd mi leszünk azok akik - itt a fülembe suttogta a mondat maradék részét. - elveszik a mocskos életedet. - majd elmentek Dracoval együtt. Én pedig fáradtan rogytam a földre.

- Jól vagy? - jött mellém Charlie.

- Igen persze jól vagyok csak meg könnyebbültem. Azt hiszem.

- Gyere - segített fel.

- Azt hiszem most már nem lesz hová mennem a téli szünetben.

- De igen lesz ugyan úgy, ahogy Harry is velünk jöhet te is jöhetsz.

- De hát...

- Csak ne ellenkezz. Gyere, velem beszélni szeretnék veled valamiről. Ha most meg bocsájtotok, nekem én elvinném magammal.

- Persze menjetek csak.

Ezután elvitt magával a lakosztályába beszélgetni.

- Sajnálom, de nem akarok neked tovább hazudni és magamnak se. Amit tettem tényleg azért volt, hogy segítsek neked, de ahogy telt az idő, én már nem csak ebből az okból segítettem neked. Kezdtek feléledni bennem érzések irántad. Amikor először megcsókoltalak életem legboldogabb perce volt. Tudnod kell róla, hogy ez alatt a rövid idő alatt beléd szerettem. - én csak néztem rá és a torkomban lévő gombóctól próbáltam megszabadulni, de nem tudtam. Majd végül vettem egy nagy levegőt.

- Charlie én, én is szeretlek téged.

- Akkor kérlek, enged, meg hogy magamhoz láncoljalak, de úgy hogy közben szabadon életed az életed és megígérem, hogy boldog lehetsz örökre.

- Én boldog akarok lenni most már és azt hiszem, veled ez megtörténhet.

- Akkor leszel a barátnőm?

- Igen, de akkor segítened kell felkészülni a vizsgára, hiszen csak így lehetünk együtt anélkül, hogy bárkinek is problémát jelentsen.

- Rendben, mihelyst készen állsz, kezdhetjük is. De előtte még itt lesz, a téli szünet szeretném, ha haza jönnél velünk és megengeded, hogy bemutassalak a családomnak, mint a barátnőmet.

- Rendben. - mondtam majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ezúttal azért, mert ezt akartam. Nem azért mert muszáj volt.

Persze ennek itt még nem volt vége. Láttam a szüleimen, hogy még terveznek valamit. Tudom jól, hogy nem ma láttam őket utoljára. Vajon mi lesz a következő lépésük. Tudom, hogy szólnom kellene, de nem akarom elrontani ezt a pillanatot, talán majd később elmondom.

- Minden rendben?

- Igen persze csak elgondolkodtam.

- Biztos?

- Igen. Charlie.

- Igen?

- Köszönöm. Nagyon szeretlek, ezt ne felejtsed el soha.

- Miért mondod ezt most?

- Csak szeretném, ha tudnád, mennyire hálás vagyok neked.

- Nem kell mondanod, tudom jól a nélkül is. - ölelt magához szorosan.

Miközben szoros ölelésébe burkolóztam elhatároztam, hogy minden áron megvédem őt és a többieket is. Bármi áron, akár a saját szabadságom árán is. Tudom jól hogy a szüleim nem adják fel ilyen könnyen hiszen mit érne az aranyvérűségük ha ilyen könnyen feladnák.